-Hogy érezted magad csúnyaként?

-Boldogan s elégedetten. Ez a szerep nagy lépést jelentett nekem a karrieremben, mert egy színésznek bármilyen személyiséget el kell tudnia játszani. Méghozzá jól.

-Nehéz feladatnak bizonyult Ulises-t életre kelteni?

-Őszintén? Nem. A munkám során mindenekelőtt arra törekszem, hogy a közönség a színészt lássa bennem, és ne egy jóképű srácot, aki megpróbál színészkedni. Amikor először néztem szembe Ulises-sel a tükörben, arra gondoltam: Hű de visszataszító! Le kellett győznöm a szégyenérzetemet és ennek megfelelően kellett viselkednem.

-Számodra mennyire fontos a külső szépség?

-Úgy gondoltam nagyon. De ez a szerep megmutatta hogy milyen érzés csúnyának lenni egy olyan világban, ahol a külsőd alapján ítélnek meg. A társadalom alázza és kitaszítja ezeket az embereket, noha ők erről nem tehetnek. Fontos, hogy mindenekelőtt az emberek belső tulajdonságait ismerjük meg, hiszen a testi adottságoktól függetlenül mindenkinek vannak értékei.

Hajmeresztő változás: Az átváltozást természetesen a sminkmester segítette elő, aki először Ulises piros pattanásait rajzolta meg, és a valósághoz hűen fejér szártó krémmel pöttyözte. Aztán a szem alatti sötét karikák következtek, hiszen a szeretetre méltó Ulises mindig fáradt és kedvetlen fiú benyomását keltette. Aztán a műfogakon volt a sor, és végül a hajzselé is előkerült az idétlen frizura elkészítéséhez. A tökéletes csúnyasághoz és az elhanyagolt külsőhöz hozzátartozott a műpocak is. Ezután az elcsúnyult Gabriel Soto-nak már csak néhány előnytelen és ódivatú ruhadarabot kellett magára vennie ahhoz, hogy a tükörből Ulises nézzen vissza rá.

2004 Epizód